„A nő mosoly nélkül sosem lesz igazán szép és egy férfi sem lesz vonzó férfias viselkedés nélkül.” Érdekes gondolat hazánk egyik legismertebb plasztikai sebészétől, akinek hivatása a szépség.

Nők ezreinek adta és adja vissza nap, mint nap az önbizalmat, magabiztos fellépést és tapasztalja szintén első kézből a feléjük támasztott óriási elvárásokat is, melyek ritkán vannak összhangban a másik oldallal. Ebben a szakmában nem lehet hibázni, kulcsfontosságú az igényes megjelenés, de a sikerhez a stabil családi háttér is kellett.

Dr. Krasznai Zsolttal beszélgettünk felelősségről, elvárásokról, családról és természetesen a férfiak által legkeresettebb esztétikai beavatkozásokról is.

Hogyan változott a férfiak esztétikai kezelésekhez való hozzáállása az elmúlt években?

Ha százalékos arányban nézem, akkor olyan 90% – 10% a megoszlás a nők javára, hasonló a felállás a kozmetológus kollégáknál is. Itthon az igényes megjelenés még mindig inkább az autóval és az órával van azonosítva és szívesebben ülnek bele a férfiak az anyagi kényelembe, „vásárolják be magukat a stílusos férfiak körébe” semmint, hogy megküzdjenek például a túlsúllyal, holott a jó stílus vagy éppen a sport akaraterő és igény, nem pedig pénz kérdése. A külsőben is inkább a könnyű megoldásokat részesítik előnyben, hiszen a munka mellett „nincs idő és energia arra, hogy jobban nézzünk ki”, az elvárások visszafelé viszont borzasztó magasak a nőkkel szemben. De tény, hogy az utóbbi időben érezhető egyfajta változás a férfi páciensek részéről is.

Melyek a legkeresettebb esztétikai beavatkozások a férfiak körében?

A leggyakoribbak az apróbb kezelések – ha meg is van az ambíció, a tűréshatár a férfiak oldalán még mindig alacsonyabb. Inkább a tűvel járó beavatkozásokat keresik, például botox, ránckezelés, zsírleszívás vagy kisebb beavatkozások, mint az orrplasztika, az arc finomításai.

A férfi arcplasztikánál viszont nagyon körültekintőnek kell lenni, mert könnyen a visszájára sülhet el a dolog. Itthon egyébként is még van a társadalom részéről egyfajta negatív megítélése, Amerikában viszont ezt tartják igényesnek. Szerintem kb. 10-ből 2 férfi az, akinek jól áll, ez is nagyban függ attól, hogy a végeredmény mennyire tud természetes maradni, a hegeket mennyire tudjuk elrejteni – ami a rövid hajú férfiak esetében szinte lehetetlen.

A fiatalabb korosztály inkább a testsúlyingadozás, a sportolók az izzadás, 40 felett pedig az arcfiatalítás miatt keresnek fel minket a páciensek. Mi nem foglalkozunk vele, de a férfiaknál egyre gyakoribb a hajbeültetés is, sok centrum nyílik itthon is, de jó szakembert még mindig nehéz találni.

„Sok férfi páciensnek mondom azt, hogy a férfias külső klassz és jó, ha el tudjuk fogadni a ráncokat. Az arcplasztika rizikós dolog, mert könnyen elnőiesítheti az arcot. Egy férfit pedig a férfiasság tesz vonzóvá, nem a szépség.”

Te személy szerint hogy állsz az öregedéshez?

Szerencsés vagyok, mindig is kölyökképű voltam, most 44 évesen előny, régen hátrány volt. 24 évesen, amikor általános sebészként kezdtem, volt olyan, hogy megkérdezték: biztos, hogy maga fog operálni?

Sok nő történetével találkozol a konzultációk során. Hogy látod, milyen elvárásokat támasztanak a férfiak a nőkkel szemben?

Sokan bármennyit kifizetnének azért, hogy a mellettük lévő hölgy úgy nézzen ki, ahogy azt elképzelték. A konzultáción nagyon fontos, hogy kiszűrjük a motivációt, indíttatást. Ha ez saját oldalról jön, az jó, ha a férfi felől, akkor azért elbeszélgetünk arról, hogy biztos, hogy szükséges-e ekkora áldozatot meghozni. De olyan is van, aki így ajándékozza meg a párját, hogy az esztétikai beavatkozás után sokkal jobban érzi magát a testében. A valós indok mellett a pszichés eredmény is fontos, sokszor előre lehet látni, hogy mindegy mit csinálsz a negatív énkép nem fog változni.

„Habár a magyar női társadalom igényes azt látom, hogy nagyon nehezen találnak társat a hölgyek. A felelősségvállalás egyre kevesebb, egy jó társ viszont ki tudja cserélni az embert – tartás, külső, fellépés, mosoly. Ha egy nő nem mosolyog, soha nem lesz szép.”

Ha már szóba került a felelősség… Hibázni ebben a szakmában komoly következményekkel jár… Hogyan éled ezt meg a mindennapokban?

Nem lehet hibázni. Ez természetesen jelen van a mindennapjaimban, nem szorongok, de feszült vagyok és az is igaz, hogy legalább egy hét kell ahhoz, hogy elengedjem a munkát. Sebészileg ugyanazt csinálod, mint egy általános sebész, de itt nem lehet úgy hozzáállni, hogy valahogy gyógyuljon meg a heg. Ha van egy nehezebb eset, beleélem magam és utána akkor tudok megnyugodni, ha látom, hogy jól sikerült. Az is nehéz, hogy a gyógyulás sokban múlik a páciensen, ezért a kontrollt is fontosnak tartom.

A teljes, Dr. Krasznai Zsolttal készült interjúhoz kattints IDE.